A CIA titkos jelentése – 2. rész
09 Feb 2015
Új inkvizíció
Megjelenése után alig négy héttel az USA Szenátusának a CIA fogvatartási és kihallgatási programjáról összeállított hivatalos jelentése német nyelven is megjelenik. Annak ellenére, hogy a nyilvánosságra hozott CIA-jelentés a teljes jelentésnek csupán töredéke számos feketén áthúzott résszel, a több mint 600 oldalt az év talán legfontosabb dokumentumának tekinthetjük.
Profile photo of Mathias Bröckers
Share
Nemcsak azért, mert a kegyetlen kínzási gyakorlat dokumentációja az Egyesült Államok imázsát károsítja, ami világszerte már úgyis történelmi mélypontján található, hanem azért is, mert azt mutatja, hogy önmagát az emeberi jogok és a demokrácia bástyájának nevező államon belül mégis csak vannak személyek, akik igényt is tartanak ezekre az értékekre és rámutatnak a titkosszolgálati akciók hatékony és demokratikus kontrolljának szükségességére. Ha létezik is ilyesmi, akkor ennek a jelentésnek valószínűleg lesznek következményei és a felelős személyeket számon fogják kérni. Hogy pontosan kik ezek Bush, Cheney, Rumsfeld, Tenet stb. személyén kívül, arra a feketén áthúzott részek ellenére is rá lehet jönni. Egyikük a „kínzás királynője“. „Szokatlan nagy befolyással rendelkezett a CIA-n belül. Okos és energikus volt. Volt egy adu a kezében: Bush elnöknek időnként személyesen tett jelentést“, írta Jane Mayer 2008[1] az „Alec-Station“, a CIA Bin Laden osztájának egyik vezető beosztású alkalmazottjáról. Még nem nevezte meg a „magas vöröshajút a vörösen virító szájrúzzsal“, akinek feladatkörébe nemcsak az emberrrablás és a „fokozott kihallgatás“ tartozott, és akinek utasítására elhurcolták többek között a német állampolgárt, Khalid al-Masri-t egy afgán kínvallató börtönbe. Hanem aki része volt a CIA azon egységének, amelyik szeptember 11-e előtt már arról is gondoskodott, hogy a későbbi „géprablók“ Khalil al-Midhar és Nawaf al-Hazmi zavartalanul élhettek San Diego-ban, holott al-Midhar 1998 óta a megfigyelt terroristák listáján szerepelt. A „9/11 – Tíz év eltelt“ című könyvünkben az „al-Midhar aktát“ következőképpen foglaltuk össze: 1998 óta apósának jemeni háza megfigyelés alatt állt, ahol gyakran tartózkodott; 1999-ben meghívta Kaliforniába Omar Al-Bayoumi, egy titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkező szaúd állampolgár (akinek szerepét a Comission Report ártatlan színben tűntet fel miközben azt írja, hogy nem volt nagy valószínűsége annak, hogy titkos kapcsolatokat ápoljon muzulmán szélsőségekkel). 2000. januárjában részt vett az al-Kaida egyik konstruktív találkozóján Kuala Lumpurban, melyről a maláj titkosszolgálat videófelvételt készített, melyet később átadott az USA hatóságainak. Al-Midhar San Diego-i „egyetemista társaival“ együtt havonta csekket kapott mentorán keresztül sőt az USA-beli szaúd nagykövet, Bandar herceg feleségétől is. 2000. szeptemberében al-Midhar és al-Hazmi új lakásba költözött San Diego-ban: az FBI beépített emberének, Abdussattar Shaikh házába. Ezek után al-Midhar Jemenbe utazott, ahol 2000. októberében terrorista támadás érte az USA egyik hadihajóját, a Cole-t, amivel apósa jemeni „menedékházának“ valamint a malájziai találkozó vendégeit is gyanúsították. Ugyanakkor az FBI legfelsőbb terrorista üldözőjét, John O’Neil-t meggátolták abban, hogy nyomozzon Jemenben – Bush nagykövete, Barbara Bondine nem engedte be Jemenbe. Ezzel szemben Khalid al-Midhar 2001. júniusában friss vízumot kapott az USA-ba. (...) Lawrence Wright író beszélt az FBI I-49-es egységének tisztviselőivel, akiknek felelősségi körébe tartozott volna al-Midhar, ha értesítették volna őket al-Midhar szerepéről. Hogy a hivatalban viszont nem tudtak meg semmit, „a srácoknak legalább a fele“ úgy gondolja, az annak köszönhető, „hogy a CIA al-Midhart és al-Hazmit védelmezte, mert abban reménykedett, hogy be tudja szervezni majd őket“. Illetve, fűztük hozzá, hogy már „be is szervezte őket a szaúd kollegákkal történő közös vállalkozás keretén belül – összekötőként (vagy provokátorként?) az al-Kaida logisztikai központjába?“ Az igazat megvallva ez csak spekuláció, melyet viszont a fent említett események a szeptember 11-ei támadás állítólagos szervezői körül (Der Spiegel) teljesen alátámasztanak. „Furcsa módon több mint 13 év után sem vontak senkit felelősségre ezért a CIA-ból“, írja Jane Mayer a „New Yorker“ című napilapban. Sőt az illetékes személyek, akik „fedezték a géprablókat“, a CIA ranglétráján egyre feljebb kerültek. Mint például Alfreda Frances Bikowsky, akinek időközben már nyilvánosságra került nevét Mayer még nem említi, de borzalmasan frappáns címet ruház rá: „A kínzás királynője“. Miután az NBC és Glenn Greenwald röviddel ezután az ügynöknő (újságírói körben már egy ideje ismert) személyazonosságát feltárta, felszínre került a már német nyelven is megjelent jelentés egyik problémája: a Szenátus korábbi vizsgálataival ellentétben, melyeket szintén nyilvánosságra hoztak, az ügynököket nem fedőnevükön nevezi, ami megnehezíti az egyes személyek és tetteik beazonosítását így vétségükért történő felelősségre vonását. Bikowsky esetében viszont eléggé könnyen rá lehetett jönni, mert ezelőtt már többször is feltűnt személye: a későbbi 9/11-es géprabló, al-Midhar fedezése, szeptember 11-e állítólagos szellemi atyjának, Khalid Shaikh Mohamed (KSM) első „waterboarding“ (fulladást imitáló) kihallgatása, amely miatt 2003. márciusában „túlzott szorgalmában“ (Jane Mayer) Lengyelországba utazott az egyik „black site“-nak nevezett titkos börtönbe, illetve Khalid al-Masri német állampolgár elhurcolása és bántalmazása kapcsán, akit egy afganisztáni börtönben még akkor is fogva tartottak, amikor már rég rájöttek, hogy összetévesztették az al-Kaida egyik azonos nevű állítólagos vezetőjével. Bikowsky ezen kívül – mint azt a Szenátus jelentésből levont következtetések is igazolják, melyek szerint a kínzásokból a hírügynökség semmiféle új ismeretet nem nyert – az Egyesült Államok kongresszusát a „fokozott kihallgatási módszerekről“ történő meghallgatások során többször is félre vezette állítólagos eredmények felmutatásával. Az al-Masri ügy miatt a Zöldek képviselője, Christian Ströbele felszólította a szövetségi főügyészt a jelentés teljes, feketítések nélküli verziójának kikérésére, hogy meg lehessen vizsgálni Bikowsky bűntetőjogi felelősségét. Az „European Center for Constitutional and Human Rights“ (Alkotmányos és Emberi Jogok Európai Központja) december 17-én feljelentést tett a „kínzás építészei“, George Tenet, Donald Rumsfeld stb. ellen. Csak az érintettek feljelentésével őrizhető meg a nyugati „értékek közössége“ által nagyra becsült jogállamiság. Amióta a „kínzás királynője“ valóságos névvel és így címmel rendelkezik, ahova el lehetne küldeni az idézést, a vizsgálatokat minden további nélkül meg kellene indítani, de politikailag az várható, ami az NSA alapjogok ellen történő törvénysértése esetén is volt: a jogot inkább meghajlítják, mintsem hogy követnék. Wolfgang Neskovic, aki már évek óta Ströbele kollegája a titkosszolgálatok Parlamenti Ellenőrzőbizottságában, a titkos jelentés előszavában kihangsúlyozza azokat a jogi implikációkat, melyek a német és nemzetközi jog értelmében ebből a vizsgálatból adódnak. Hogy ki és mikor kerül bíróság elé a titkos jelentés miatt, az majd annak a magas értéknek lesz majd a döntő ismérve, amit mi a nyugati „értékek közösségében“ jogállamiságnak hívunk. Mivel az Egyesült Államok az illetékeseket nem fogja felelősségre vonni és mivel a nemzetközi bűntetőjog értelmében elkövetett bűncselekményekért és az emberiség ellen elkövetett bűntettekért illetékes Den Haag-i Nemzetközi Bűntetőbíróság nem tehet semmit, mert az USA nem ismeri el – ugyanúgy, mint a „gonosz tengelyén“ elhelyezkedő Észak-Korea, Irán és Szíria -, mégis csak marad az a 41 európai állam, melyek a Nemzetközi Bűntetőbíróság joghatóságát eddig elismere. Mindegyik nyomozást indíthatna saját országában, akkor is, ha külföldön és külföldi személyek között történt bűncselekményről van szó. Hogy emberek kínzása továbbra is törvénytelen maradjon és hogy a tervszerű, államilag elrendelt kínzás az emberiség ellen elkövetett bűntett kategóriájába essen, amelyért bűntetés jár – ahol kérdőre vonják ezeket az alapvető jogokat és ahol ezek megsértése nem jár következményekkel, ott már nem lehet szó jogállamiságról. Ezért tűnik elhamarkodottnak az, ha az USA-ban még létező jogállamiságra hivatkozunk azért, mert egy több évig tartó huzavona után megjelent egy 6000 oldalas vizsgálati jelentésből 560 oldal erősen lerövidített formában. Ameddig mindezek nem járnak következményekkel, ameddig a tettesek továbbra is hivatalban vannak, ameddig cselekedeteikért kitűntetést kapnak – úgy tűnik, Mrs. Bikowsky 2012-ben meg tudott magának venni egy 825 ezer dolláros villát a CIA központi székhelye közelében Virginiában – de nem vonják őket felelősségre, addig törvényesség helyett kettős mérce uralkodik és civilizáció helyett embertelenség. Ha az eufemisztikusan „fokozott kihallgatás“-nak titulált kínzási eljárásokból nem nyert a hírügynökség releváns ismereteket és ha a Szenátus vizsgálóbizottsága a CIA által ezekre a módszerekre visszavezetett „anti-terror-sikerek“ közül egyetlen egyet sem nem tudott megerősíteni, ha tehát ezek a vallatási módszerek nemcsak hogy teljesen embertelenek, de még eredménytelenek is, akkor miért folyamodtak ezekhez újra meg újra? A „kínzás királynője“, Alfreda Bikowsky esete és 2001. szeptember 11-e előtt és után betöltött kettős szerepe fényt deríthetne erre a kérdésre: Sem a 9/11-es szervező, al-Midhar fedezése, sem pedig 9/11 szellemi atyjának, Khalid Shaikh Mohamednek 183 fulladást imitáló kínzása nem vezetett sikerhez. Csak legendák keletkezéséhez. 0
Profile photo of Mathias Bröckers

Mathias Bröckers

geboren 1954 ist ein deutscher freier Journalist, der vor allem für die taz und Telepolis schreibt. Ab 2001 hat er mehrere Bücher über den 11. September geschrieben.


Hat Ihnen der Artikel gefallen?
FREE21 steht für nicht embeddeter, crowdfinanzierter Journalismus. Helfen Sie uns noch besser zu werden und unterstützen Sie uns! Jeder Euro fließt in die unabhängige journalistische Arbeit.
einmalig
Spenden
.
Jetzt fördern
Mitglied werden!
.
Magazin
.
Überweisung
GLS Bank
Kontoinhaber:
Verein zur Förderung unabhängiger journalistischer Berichterstattung e.V.
IBAN: x-2100
Name der Bank: GLS Gemeinschaftsbank eG
BIC: GENODEM1GLS
Kommentar schreiben
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!