Az elnök cége
25 Oct 2014
A világ legnagyobb háborús ipara
A „The Carlyle Group“ név alatt bejegyzett tőkebefektetési vállalkozást két fiatal amerikai üzletember alapította 1987-ben. A hidegháború éppen véget ért és az Egyesült Államok fegyvergyártó ipara nullán volt. A tőkebefektés szakemberei egyre csak a fejüket rázták, de a Carlyle csopornak volt egy titkos fegyvere. Gyorsan megegyezett a volt elnökkel, George HW. Bush-sal és ezt követően egy sor, globális téren szerepet játszó vezető politikussal.
Profile photo of Tommy Hansen
Share
Ez a lépés biztosította számára azokat a politikai kezdeményezéseket, melyek háborús beruházásokhoz valamint az ezt követő sikeres újjáépítésekhez vezettek. Mi a közös az USA volt két elnöke, George H.W. Bush és fia George W. Bush, valamint anglia egykori miniszterelnöke, Tony Blair, a német Bundesbank volt elnöke, Karl Otto Pöhl, az USA volt gazdasági minisztere, James Baker, a Filipp szigetek leköszönt elnöke, Fidel Ramos és Tajföld egykori miniszterelnöke, Anand Panyarac között? Válasz: a Carlyle Group. Ez a mintegy 200 milliárd dolláros vagyonnal rendelkező tőkebefektető csoport a politika kontrolált szektorának feltehetőleg legnagyobb „csendes“ beruházója: a repülőgép- és űriparé, az energiaellátásé és a fegyveriparé. A vállalat világszerte több mint 600.000 munkavállalót foglalkoztat. A Carlyle Group ezen kívül partnerek globális hálózatával rendelkezik és nagyvonalúan invesztált eddig kikötői létesítményekbe, ipari komplexumokba és olajfinomítókba. Az elmúlt években a beruházások átterjedtek más ipari ágazatokra is: a csoport például 2005-ben megvásárolta a Herz név alatt futó autókölcsönző céget. A Carlyle Group világszerte 34 irodában 1400 alkalmazottat foglalkoztat. Befektetői 74 országból származnak, számuk megközelíti az 1500-at. A csoport újabb befektetői közé sorolható Abu Dhabi és az Egyesült Emírség kormánya is.

Rosszul áll a fegyveripar szénája

A cég alapításának idején az alapvető üzleti ágazat - a fegyvergyártás - nem volt valami nyereséges. 2001. szeptember 11-e döntő szerpet játszott a cég növekedésében, és ezt a folyamatot az azt követő háborúk csak felerősítették. Amikor a két barát, Stephen Norris, a washingtoni Marriott Hotel gazdasági igazgatója, és David Rubinstein 1987-ben megalapították cégüket, mely elsősorban a fegyvergyártó iparba fektetett tőkét, az ágazatban mindenki értetlenkedett. Azt mondták, már túlságosan késő – a felduzzadt amerikai fegyvergyártó ipar a hidegháború után nem játszott jelentős szerepet és senki sem jósolt ennek az üzletágnak nagy jövőt. De a két fiatal üzletembernek saját bevallása szerint volt egy elképzelése. Cége székhelyének nem hiába választotta Washingtont: A központi hatalom, tehát a Fehér Ház, a Pentagon és a Washington környékén található óriási szövetséges közigazgatás vonzáskörében csoportosuló személyeket kívánta bevonni üzletébe. David Rubinstein, a Carlyle alapítója már ki is szemelte az első megfelelő embert az ügyvezető igazgató posztjára: Frank Carluccit, aki hosszú éveken keresztül a CIA igazgatója majd Reagen elnöksége alatt honvédelmi miniszter lett.

Honvédelmi, majd háborús főnök

Amikor Carlucci 1989-ben elbúcsúzott miniszteri hivatalától, a Carlyle Group első „politikai“ (ügyvezető) igazgatója, később elnöke lett. Az első Öbölháborúig illetve az alatt a Carlyle Group gigantikus vagyonra tett szert nyereséges állami megbízásból történő befektetéseivel az amerikai fegyvergyártás területén. Ez a zseniális rendszer, mely korábbi, befolyásos kapcsolatokkal rendelkező politikusokat épít be és globális hálózattal rendelkezik, kitűnően működik: 1994-ben a volt elnök, George HW Bush (1981-1989 elnökhelyettes, majd 1989-1993 elnök) szerződött le tanácsadói minőségben. Ugyanezt tette Nagy Britannia miniszterelnöke, John Major, vezető politikai posztját maga mögött hagyva 1997-ben; helyére rögtön a Carlyle Group európai elnökhelyettese került. Az évek folyamán számos nemzetközi vezető beosztású politikus fordult meg a csoportnál tanácsadóként, konzulensként vagy jól fizett előadóként különféle rendezvényeken a világ különböző részein.

A Bush család és a Szaud Királyi Ház

(Az idősebb) George HW Bush felvétele új és főleg közép keleti dimenzióval gazdagította Carlyle kapcsolatait. A Bush családot szoros szálak fűzték a szaudi királyi családhoz, mely részben az 1973-ban az Egyesült Államok és Szaud-Arábia között aláírt „olajat dollárért“ megállapodáson és az ameriakiak azt követő masszív i jelenlétén alapult. George HW Bush már 1976-ban mint CIA főnök szoros kapcsolatban állt a szaudi titkosszolgálat főnökével, Sheik Kamal Adhammal – akit később a BCCI (Bank of Credit and Commerce International) nemzetközi botrányának egyik főszereplőjeként elítéltek; a Nemzetközi Kereskedelmi és Hitelbanknak csalásért, hatalmas méretű pénzmosásért kellett felelnie bíróság előtt, majd elítélése után 1991-ben be kellett zárnia kapuit.

Bush és Bin Laden

Bush kapcsolatai kiterjednek Szaud-Arábia leggazdagabb családjára is, a Bin Laden-ékre, de Carlyle saját bevallása szerint ebben az időben a család már rég a cég invesztorai között foglalt helyet. A 90-es években George HW Bush nagy mennyiségű szaudi kézpénzt fektetett be a Carlyle csoportba. Meglátogatta Tajföldet és Dél-Koreát; minden egyes látogatását az illető országból masszív befektetési hullám követett. Viszonzás képpen a Carlyle az érintett országban a helyi iparba, telekommunikációba és pénzügyi cégekbe stb. ruházott be. Így épült a legtöbb amerikai katonai támaszpont Ázsiában és Közép Keleten első sorban Dick Cheney volt cége, a Halliburton és/vagy a szaudi Bin Laden Társaság közreműködésével.

A fiatal Bush képbe lép

1990-ben George HW Bush elhelyezte fiát George W. Bush-t a Cateair repülőtársaság fedélzetén, melyet Carlyle már magáénak mondhatott és utána bemutatta a fiút a társaságnak. Alig választották meg a fiatal Bush-t Texas új kormányzójának, ő rögtön átirányított 100 milliót az állami nyugdíjalapból a Carlyle csoportnak. Az öbölbeli háborúk és a kisebb konfliktusok nem bizonyultak elégnek az 1990-es években, hogy meg ne csappanjon Amerika fegyvergyártó iparába vetett hit a jövőre nézve. Ezt 2000-ben világosan meg is fogalmazták az „Amerika védelmének átszervezése“ című jelentésben, melyet egy „Project for the New American Century“ (PNAC – Új Amerikai Évszázad Projektje) nevezetű szellemi műhely hozott nyilvánosságra többek között Paul Wolfowitz, Gordon Libby és Donald Rumsfeld aláírásával. „A jövő domináns hadseregének megteremtése“ című bekezdésben megállapítják, hogy csak egy „olyan katalizátor szerepét játszó katasztrófa, mint Pearl Harbour tudná biztosítani Amerika fegyvergyártó iparának gyors változását, mely mind gazdasági, mind politikai okból kívánatos lenne.“

2001-ben a fegyvergyártó ipar katasztrófára vágyott

Amikor George HW Bush fia, George W. Bush 2001 januárjában hivatalba lépett, saját bevallása szerint a fegyvergyártásnak olyan katasztrófára volt szüksége, mint Pearl Harbour, hogy megint vágányra kerüljön; a Cyrlyle Group-on keresztül óriási játszmában vehetnék ki részüket azon a piacon, melyről a legtöbb befektető már múlt időben beszélt – egyszerűen csak azért, mert a hidegháború véget ért és a Szovjetúnió ezt követő összeomlásával az ellenség is eltűnt. A Bush adminisztrációt megtömték PNAC tagokkal: Elliot Abrams, Richard Armitage, John Bolton, Elliot Cohen, Dick Cheney, Lewis Libby, Richard Perle, Donald Rumsfeld, Paul Wolfowitz és Robert Zoellick, csak néhány jólismert nevet említve – majd sokan közülük előbb-utóbb a Carlyle csoport fizetési listáján is felbukkantak. Rumsfeld is ezek közé tartozott, hisz 1989 és 1992 között a Carlyle főnöke volt; ugyanúgy, mint Dick Cheney: Carlyle nagy pénzeket fektetett a Halliburton nevű cégbe 1995 és 2000 között, melynek elnöke Cheney volt. Cheney elhagyva elnöki posztját a Bush administráció elnökhelyettese lett.

Végtelen ráfordítás, féktelen növekedés

A hadipar döntő eseményre várt, ami 2001. szeptemberében be is következett az úgynevezett terrorista támadások formájában: mind a fegyvergyártó, mind a biztonsági, a kommunikációs, mind az energia és több szektor is féktelen növekedésnek indult. Ezek a terrorista támadások nyitották meg azokat az el nem apadó anyagi forrásokat, amire „a terrorizmus elleni küzdelem“-nek nevezett akciókban volt szükség illetve az eseményekkel visszaélve magyarázták meg nyugati csapatok jelenétét Irakban, Afganisztánban és a régió más országaiban. 2001. szeptember 11-én látványos találkozónak adott helyet a washingtoni Ritz Carlton Hotel: a Carlyle csoport évente megtartott négy napos befektetői konferenciájának. Egy külön lakosztályban Frank Carlucci, James Baker és David Rubinstein találkozott Shafig bin Landen-nel, aki a Bin Laden család egyesült államokbeli befektetéseit reprezentálta. George HW az azt megelőző este hivatalosan elhagyta a tárgyalást. Az éves befektetői konferencia pontosan akkor ért véget, amikor sor került arra a történelmileg döntő eseményre, ami az azt követő évtizedekben garantálta a Carlyle Group növekedését.

Azonnali fellendülés

2001. szeptember 11-én megszületett az új ellenség. Pontosan az az ellenség, amire a fegyvergyártás, a PNAC, a Carlyle csoport és nem utolsó sorban a Bush-adminisztráció oly annyira vágyott. Nemcsak, hogy közvetlen ezután gazdasági fellendülés történt majdnem minden ipari ágazatban, még azokban is, amik alig érintik a honvédelmi szektort, hanem az azt követő évek hatalmas katonai akcióinak reménye is új, jól megalapozott optimizmust keltett az újjáépitésre specializálódott ipar körében és a bankok nemzetközi magánszférájában. Politika, fegyvergyártó ipar és pénz Néhány független kutató és politikai megfigyelő éveken keresztül vizsgálta a Carlyle csoportot és a hatalom nyilvánvaló koncentrációját a politika, a honvédelmi szektor és a pénz érintkezési pontjain. Az újságíró, Wayne Madsen a következőket mondja: „Carlyle az idősebb Bush-t arra használja fel, hogy világszerte bejuthasson különféleféle kormányhivatalokba – elnökökhöz, miniszterelnökökhöz, királyokhoz, sejkekhez, emírekhez és szultánokhoz. Az idősebb Bush pedig arra használja fel összeköttetéseit, hogy pénzhez jutassa a Bush-szövetkezetet, melyből a vagyon továbbfolyik a Bush-család kampány-gépezetébe.“ A Carlyle tulajdonában levő vállalkozások jelenlegi listája figyelemre méltóan hosszú. Beruházásaik között található a francia újság, a Le Figaro, a Loews Entertainment, a svéd szélessávú szolgáltató, a ComHem stb. A fegyvergyártó és repülőgép-iparban elhelyezkedő cégeinek és leányvállalatainak széles köre tette lehetővé, hogy a Carlyle a honvédelmi minisztérium valamint az amerikai hadi gépezet és a NATO-fegyverkezés valószínűleg legnagyobb beszállítójává fejlődött ki: felszerelésekkel, járművekkel és lőszerekkel látja el ügyfeleit.  
Profile photo of Tommy Hansen

Tommy Hansen

Typograf, journalist og chefredaktør (* 11.8.1957, † 18.8.2018) udgav i 2008 bogen ”11 september, 2001 - Stadig ingen svar?”. Alle folkevalgte blev foræret et eksemplar. 15.01.2011 udkom anden version af bogen, som fortsat kan downloades i PDF-version[4]. Tommy Hansen afholdte sit første danske foredrag, juli 2013, i Århus. Fra 2015 rundt om i Europa. 17. november udgav han CDén ”Out of direction” efter en opfordring fra Silke Volgmann og ”Minerva Music”.

http://www.free21.org
Hat Ihnen der Artikel gefallen?
FREE21 steht für nicht embeddeter, crowdfinanzierter Journalismus. Helfen Sie uns noch besser zu werden und unterstützen Sie uns! Jeder Euro fließt in die unabhängige journalistische Arbeit.
einmalig
Spenden
.
Jetzt fördern
Mitglied werden!
.
Magazin
.
Überweisung
GLS Bank
Kontoinhaber:
Verein zur Förderung unabhängiger journalistischer Berichterstattung e.V.
IBAN: x-2100
Name der Bank: GLS Gemeinschaftsbank eG
BIC: GENODEM1GLS
Kommentar schreiben
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!