Szabadság, merre vagy?
01 Mar 2015
Sem Amerikában, sem Európában
Az ismert amerikai újságíró és gazdasági szakértő, Dr. Paul Craig Roberts megvizsgálja az amerikai központi bank, a FED rendszerének és az Európai Központi Bank kétes gyakorlatait és ezzel rámutat az intézmények céljaira.
Profile photo of Paul Craig Roberts
Share
Amikor a Goldman Sachs volt igazgatója és az Európai Központi Bank (EKB) jelenlegi elnöke bejelentette, hogy évente 720 milliárd eurót fog nyomtatni nehezen értékesíthető követelések felvásárlására a politika vonzáskörében található nagy bankoktól, akkor az euró elkezdett csökkenni és az értékpapírok árfolyama valamint a svájci frank pedig az égbe szökkent. Úgy mint az Egyesült Államokban, a pénzkínálat bővítése („quantitative easing“) csakis arra szolgál, hogy a már gazdagok tovább gyarapíthassák vagyonukat. Nincs is más célja. A jómódú pénzintézetek, melyek olcsón felvásárolták a problémás görög, olasz, portugál és  spanyol államkötvényeket, most el fogják adni ezeket az EKB-nak magas áron. Miközben a legtöbb európai országban sokan a gazdasági válság okozta munkanélküliségtől és a rájuk kényszerített megszorításoktól szenvednek, akközben az értékpapírok árfolyama erősen nő, mert a havonta frissen nyomtatott 60 milliárd euro értékű bankjegyért az elvárások értelmében részvényt fognak vásárolni. A nagy mennyiségű friss pénz az értékpapírok árfolyamát táplálja. Hova máshova folyhatna a pénz? Egy részét svájci frankba fektetik majd be vagy pedig aranyba, ameddig még lehet aranyat kapni, de az EKB főleg azzal a céllal működteti a pénznyomtató gépet, hogy megerősítse a részvénnyel rendelkező felsőbb egy százalék jólétét. Az USA Központi Bankja és az EKB visszalökte a Nyugatot azokba az időkbe, amikor néhány arisztokrata birtokában volt minden. Az értékpapírpiacot mesterségesen felfújták a központi bankok által kreált pénzzel. Ha hagyományosan gondolkodunk, akkor jelen pillanatban a részvény birtoklásának semmi értelme sincs és az okos befektetőknek kerülniük kell ezeket. Nincs visszaút; mivel a központi bankokat gazdagok vezetik a gazdagok érdekei szerint, az elmúlt hat év logikus érvelése hibának bizonyult. Bebizonyosodott, hogy a korrupció meghatározhatatlan időre uralkodni tud az alapelvekek felett. Ahogy a „Liberális kapitalizmus kudarca“ című könyvemben már rámutattam arra, legelőször a Goldman Sachs vezette félre befektetőit, hogy túl nagy mennyiségű pénzt kölcsönözzenek a görög kormánynak. Ezek után a Goldman Sachs volt menedzserei vették át Görögország gazdasági irányítását és kényszerítették takarékosságra a görög lakosságot annak érdekében, hogy megvédjék a külföldi befektetőket a veszteségektől. Ezzel új gyakorlatot vezettek be Európában, melyet az IMF könyörtelen módon már Latin-Amerikában és a Harmadik Világ adós országainak esetében is alkalmzatott. Ez  úgy működik, hogy ha külföldi hitelezők tévesen túl nagy mennyiségű pénzt kölcsönöznek idegen kormányoknak, a bankok a szegény lakosság kirablásával próbálják korrigálni tévedésüket. Megrövidítik a nyugdíjakat, a szociális juttatásokat, leépítik a közalkalmazottak állományát, eladják az értékes forrásokat fillérekért külföldieknek és a kormányt arra kényszerítik, hogy támogassa az USA külföldi polittikáját. John Perkins „Egy gazdasági bérgyilkos hitvallása“  (Confession of an Economic Hit Man) c. könyvében tökéletesen leírja ezt a folyamatot. Ha még nem olvasta Perkins könyvét, akkor semmi fogalma sincs az Egyesült Államok korrupt és erkölcstelen mivoltáról. Perkins ténylegesen rámutat arra, hogy a nemzetközi téren zajló eladósítás az országok kifosztogatásának céljából történik. Ez az, amit a Goldman Sachs Görögországgal tett – akarva, akaratlanul? Eltelt egy kis idő, mire a görögök ezt észrevették. Nyilvánvalóan a népességnek csak 36,5 %-a tért észhez a növekvő szegénység, a munkanélküliség és az öngyilkossági arány láttán. A választó polgároknak több mint egyharmada elegendő volt ahhoz, hogy Syriza kerüljön hatalomra a nemrég megtartott választásokon kidobva a korrupt Új Demokrácia pártot, amely kiárúsította a görög lakosságot a külfödi bankoknak. Ennek ellenére a görögök 27,7 %-a, ha pontosak a választási eredmények, azt a pártot választotta, ami a görög népet kiszolgáltatta a bansztereknek. Még Gögögországban is, ott, ahol az emberek az utcára szoktak vonulni, a népesség meglehetősen magas százalékának már annyira kimosták az agyát, hogy saját érdekeik ellen szavaztak. Mit tud tenni Syriza? Majd kiderül, hogy mit, de lehet, hogy semmit. Ha pártja 55, vagy 65, vagy 75%-ot kapott volna, akkor lenne esélye. De a 36,5%-os szavazati eredmény nem utal egységes országra, ami tisztában lenne súlyos helyzetével és azzal, hogy jelenleg bankszterek fosztogatják ki az országot. A választási eredmény azt mutatja, hogy a görögök nagy százaléka támogatja Görögország idegenek által történő kirablását. Ráadásul Syriza ellenfelei nehézsúlyúak: a német és holland bankok, melyek a hiteleket adták Görögországnak és melyek saját kormányaik támogatását élvezik, az Európai Unió, ami arra használja fel önrendelkező államok adósságválságát, hogy lerombolja tagállamainak szuverinitását, Washington, ami az EU önállóságát támogatja, nem pedig az egyes országokét, mivel sokkal egyszerűbb egy kormányt kontrollálni, mint néhány tucatot. A nyugati prostituált sajtó már figyelmeztette is Syrizát, ne veszélyeztesse országa tagságát az euróövezetben a megszorításos modelltől való eltéréssel, melyet külföld kényszerít rá a görög állampolgárokra az Új Demokrácia párt bűnrészességével. Bár az euróövezetből történő kilépésnek nincs hivatalos jogi eszköze, mégis kizárással fenyegetik Görögországot. Görögországnak örülnie kellene, ha kidobnák. Az lenne a legjobb Görögországnak, ha kilépne ez EU-ból és az eurózónából. Egy ország saját valutája nélkül nem önálló. Csak egy másik hatalom vazallusa. Az az állam, aminek nincs nemzeti valutája nem tudja kielégíteni saját szükségleteit. Annak ellenére, hogy Nagybritannia az EU tagja, megtartotta saját fizető eszközét és így az EKB nem tudja ellenőrizni. Ha egy országnak nincs saját pénze, akkor nincs semmi hatalma sem. A jogalany fogalma nem érvényes rá. Ha az USA-nak nem lenne saját dollára, semmiféle szerepet sem tudna játszani a világ színpadán. Az EU és az euró nem más, mint csalás és szemfényvesztés. Az országok elveszítették önállóságukat. Csak ennyit a nyugati „önrendelkezésről“, „békéről“, „demokráciáról“; csupán közhelyek tartalom nélkül. Az egész Nyugat arról szól, hogy az a bizonyos Egy Százalék, ami a kormányokat kontrollálja, kizsákmányolja a népet. Amerikában a kizsákmányolás nem eladósodás útján történik, mivel az amerikai dollár tartalék valuta és az USA annyi pénzt nyomtat, amennyire csak szüksége van számlái kifizetéséhez és adósságai kiegyenlítéséhez. Amerikában a munkavállalók kifosztása számos munkakör külföldre történő  áthelyezésével már meg is történt. Ameriakai vállalatok vagy maguktól, vagy pedig a Wall Street segítségével rájöttek, hogy ha nem akarják, hogy felvásárolják őket, akkor át kell helyezni vállalkozásuk termelését külföldre, így megsokszorozhatják profitjukat is. Alacsonyabb termelési költségekkel magasabb profitra tehetnek szert, a részvények ára is megugrik, a menedzserek óriási prémiumot kapnak „teljesítményükért“ és a részvényesek tőkéje gyarapodik. A külfödön történő termelés nagymértékben megnövelte a jövedelmi és vagyoni különbségek egyenlőtlenségét az Egyesült Államokban. A korábban jól megfizetett szakmunkások, akik elveszítették munkájukat, ha sikerült is találniuk más kereseti lehetőséget, részidőben dolgoznak most minimálbérért a Walmart ill. a Home Depot üzletláncánál. Olyan közgazdászok, ha egyáltalán jogosultak erre a megnevezésre, mint Michael Porter és Matthew Slaughter azt ígérték az amerikaiaknak, hogy a fiktív „Új Gazdaság“ jobb állásokat fog generálni magasabb bérekkel, azon kívül tiszábbakat, mert a vállalatok szerencsére külföldre helyezik majd azokat a munkákat, amivel az amerikaiak „bepiszkíthatnák körmüket“. Évekkel később, úgy mint már előre megmondtam, az „Új Gazdaság“ nem hozott létre semmiféle új munkakört. Ehelyett erősen lecsökkent a foglalkoztatási arány, mivel a munkanélküliek nem találnak munkát. Azok a kereseti lehetőségek, amiket a gyári munka helyett találnak, első sorban házi szolgáltatásokra kiterjedő részmunkaidős állások. 2 vagy 3 ilyen munka kell ahhoz, hogy megélhessen valaki ebből. Ezekhez a részmunkaidős állásokhoz nem jár semmiféle egészségügyi, sem pedig nyugdíjboztosítási juttatás. Annak ellenére, hogy az egykor nagy port felkavaró tételem teljesen bebizonyosodott, a munkavállalók kirablóinak és a szakszervezetek lerombolóinka ugyanazok a megvásárolt szószólói most mégis az állítják, hogy a külföldre helyezett munkahelyek megint haza fognak kerülni. Semmiféle bizonyítékuk sincs erre. A propaganda szerint most elérkeztünk a „visszahelyezések“ idejére. Sőt egyikük még azt is állítja, hogy a „visszahelyezések“ száma az elmúlt négy évben 1,775%-kal, tehát 18 szorosával növekedett.http://www.manufacturingnews.com/news/2015/A.T.Kearny-No-Data-Supporting... A munkahelyek „hazai földre történő visszahelyezésének“ nincs egyáltalán semmi nyoma a munkaügyi minisztérium havi munkabér statisztikáiban. A „munkahelyek hazai földre történő visszahelyezése“ nem más mint propaganda: csak nehogy valaki rájöjjön arra, hogy a „szabadkereskedelmi“ egyezmények és a munkahelyek külföldre történő áthelyezése nem tesz jót sem az amerikai gazdaságnak sem pedig a munkaerő piacnak, csakis a szupergazdagoknak. Úgy mint minden nép a tröténelemben, az amerikaiak jobbágysorba jutottak, rabszolgákká váltak, mivel az ostobák elhiszik azokat a hazugságokat, amivel etetik őket. Ülnek a tévé előtt és nézik a Fox News-t, a CNN-t vagy valami mást. Olvassák a New York Times-t. Ha tudni szeretné, milyen mértékben informálta már félre az úgy nevezett sajtó az amerikai népességet, akkor olvassa el Howard Zinn A People’s History of the United States (Az Egyesült Államok népének történelme) c. művét valamint Oliver Stone és Peter Kuznick The Untold History of the United States (Az Egyesült Államok eltitkolt történelme) c. könyvét. A sajtó a kormányt és azokat a magán érdekeket szolgálja ki, amik csak profitálnak a kormány és az agymosott nyilvánosság kontrolljából. Le kell támadnunk Afganisztánt, mert az a csoport, ami küzd az ország politikai kontrolljáért, Osama bin Ladent védi, akit az USA minden bizonyíték nelkül azzal vádol, hogy ő felel a 2001. szeptember 11-én történt hatalmas merényletért. Le kell támadnunk Irakot, mert Szaddam Husszeinnek „tömeggyilkos fegyverei“ vannak, egészen biztos, annak ellenére, hogy a fegyver-ellenőrök semmi ilyesmit nem találtak. Meg kell buktatnunk Gaddafit egy rakás hazugság miatt, amit jobb, ha el is felejtünk. Meg kell döntenünk Assad-ot, mert kémiai fegyvereket vetett be, akkor is, ha az ellenkezőjét bizonyították be. Oroszország okozta Ukrajna problémáját, nem pedig az USA államcsínnyel megbuktatva a demokratikus úton választott kormányt, hanem mert Oroszország elismerte Krím szavazatát, mely szerint az ott élő népesség 97,6% vissza akar kerülni Oroszországhoz, ahova a terület több száz éven keresztül tartozott, mielőtt egy ukrán származású szovjet elnök, Kruscsov szovjet időkben odacsatolta volna a Krímet Ukrajnához. Háború, háború, háború – ez az, amit Washington akar. Ettől gazdagodik a fegyverkezési és bitzonsági szektor, az USA bruttó nemzeti termékének legnagyobb komponense és az USA választási kampányainak legnagyobb támogatója a Wall Street-tel és az Izrael-lobbival egyetemben. Mindekit, legyen az magánszemély vagy szervezet, ha kimondja az igazságot, megrágalmaznak. Nemrég az amerikai Távközlési Tanács új főnöke, Andrew Lack a Russia Today internetes szolgáltatását egy lapon említette a Boko Haram és az Iszlám Állam terrorista csoportjaival. Ez a nevetséges vád csak az előjátéka annak, hogy betiltsák az RT-t az USA-ban úgy, mint Washington bábkormánya Nagybritanniában már be is tiltotta az iráni sajtó tévéadását. Más szóval az anglo-ameriaiak nem tájékozódhatnak semmi más hírforrásból, csak abból, amit „kormányaik“ megengednek. Így néz ki a „szabadság“ állama manapság Nyugaton.
Profile photo of Paul Craig Roberts

Paul Craig Roberts

US-amerikanischer Ökonom und Publizist u. ehem. Vize-Finanzminister unter Reagan sowie früherer Mitherausgeber und Kolumnist des Wall Street Journal. Er wurde bei 30 Anlässen über Themen der Wirtschaftspolitik im Kongress um seine Expertise gebeten.


Hat Ihnen der Artikel gefallen?
FREE21 steht für nicht embeddeter, crowdfinanzierter Journalismus. Helfen Sie uns noch besser zu werden und unterstützen Sie uns! Jeder Euro fließt in die unabhängige journalistische Arbeit.
einmalig
Spenden
.
Jetzt fördern
Mitglied werden!
.
Magazin
.
Überweisung
GLS Bank
Kontoinhaber:
Verein zur Förderung unabhängiger journalistischer Berichterstattung e.V.
IBAN: x-2100
Name der Bank: GLS Gemeinschaftsbank eG
BIC: GENODEM1GLS
Kommentar schreiben
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!