A CIA titkos jelentése – 1. rész
17 Feb 2015
A kínzás királynője
Bármikor megtenné újra, jelentette ki a volt elnökhelyettes, Dick Cheney a Szenátus jelentésének megjelenésekor, melyet a CIA kínzási módszereiről készítettek. A jelentés „egy rakás szart“ se ér – ezzel a cinikus megjegyzésével megint csak hű maradt a volt Bush-rezsimben betöltött  szerepéhez mint „Darth Vader“.
Profile photo of Mathias Bröckers
Share
Valójában nem ezek a vizsgálatok jelentik ezt a „rakást“, melyek többek között arra mutatnak rá, hogy a kormány utasítást adott arra, hogy bizonyos foglyokból vallomást csikarjanak ki az al-Kaidához és Szaddam Husszeinhez fűzött kapcsolatukról, mivel szükségük volt néhány háborús okra. A „rakás“ sokkal inkább az az ismeret, melyet kínzás útján szereztek meg. Ez a tény már 1631 óta ismert, amikor a jezsuita szerzetes és író, Friedrich Spee nyilvánosságra hozta kritikáját a boszorkányüldözésről „Cautio Criminalis“ címmel megválaszolva azt a kérdést is, mennyire hitelesek az ez úton szerzett vallomások: „Mely bizonyítékai vannak azoknak, akik a kínzás útján kicsikart vallomást igaznak tartják?  - A tudósok szinte összes tanulmánya a boszsorkányokról ilyen vallomáson alapult, és úgy látszik, a világ hitt nekik. A fájdalom hatalma mindent kikényszerít, azt is, amit az ember bűnnek tart, mint a hazugságot és mások hírének megrontását. Aki kínvallatáskor már elkezdett önmaga ellen tanúskodni, az a kínzás után mindent bevall, amit csak megkövetelnek tőle, nehogy ingadozónak tartsák.  [...] És a bűncselekmény bírái hisznek ennek a komédiázásnak és tetteiket ezekkel igazolják. Én pedig kinevetem ezt az ostobaságot.“ Megbízhatatlan volta miatt már az ótestamentumi zsidó jog értelmében sem ismerték el a tettes vallomását, így nem a gyanúsítottakat, hanem inkább a tanúkat kínozták meg, hogy az így szerzett vallomással bizonyítsák a gyanúsított bűnösségét. A „Szent Inkvizíció“ is, melynek módszereit Friedrich Spee megfigyelte, az ilyen vallomásokkal optimalizálta forrásait így táplálva „valódi“ bizonyítékok és dokumentumok segítségével fantáziáját boszorkányokról, varázslókról és ördögökről. Aki a most megjelent jegyzőkönyveket elolvassa a 119 CIA-fogoly megkínzásáról, az könnyen arra a következtetésre juthat, hogy a kegyetlen vallatásnak csakis egy célja volt: Minthogy annak idején „a tudósok szinte összes tanulánya a boszorkányokról“ ilyen kikínzott vallomásokon „alapult“, úgy termetette meg a CIA saját „dogmáját“ az al-Kaidáról is: a 9/11-ről készült jelentésben kifejtett történet Osama Bin Ladenről és a 19 „géprablóról“, mint egyedüli elkövetőről és globális veszélyről, szinte kizárólag a „koronatanú“  Khalid Scheich Mohamed (KSM) vallomásán alapul. A szokásos „kezelések“ rutinja mellett, melyekben 2002 és 2007 között a CIA legtöbb foglya részesült és amelyek az USA kormányának jogászai szerint „legálisak“ voltak, mert állítólag nem ütköztek a Genfi Egyezményekbe – (1.) alvásmegvonás, (2.) élemiszer manipulálása, (3.) arcrögzítő fogás, (4.) pofon (5.) alhas ütlegelése és (6.) felrázó folytogatás -, KSM-en összesen 183-szor alkalmazták a fulladást imitáló (waterboarding) különleges  módszerét. Tőle származik a legtöbb információ, ami száz meg száz jegyzőkönyv és elemzés formájában tört utat magának elnöki beszédekig és a médiákig (Der Spiegel, a kínzás és 9/11)  - és ami szintén megtalálható a 9/11-es bizottság jelentésében is, miközben a bizottság tagjainak természetesen megtiltották KSM és vallatóinak személyes kihallgatását. „Az elnökség mindkét tagja lemond ezen tényállás nyilvánosságra hozataláról és az egyeztetett végleges változatban egy szóval sem említik, hogy gyakorlatilag az összes vallomás, amely a jelentés alapját képezi, kétséges és bíróság előtt egyáltalán nem állná meg helyét. A százszor megkínzott rémképet ehelyett teljesen fájdalommentesen állandóan (kínzóik által terjesztett) szaván fogták. Hogy az al-Kaida honnan szerezte azt az 500.000 dollárt, amire a merénylethez volt szüksége – ezt a kérdést KSM még kínzás alatt sem tudta megválaszolni, amit a Commission Report „nem annyira lényeges“ kikiáltással félre tett. Az, hogy KSM már letartóztatása előtt sem tudta a géprablók nevét, hanem csak fedőnevekre emlékezett, szinte nem nyom semmit a latba. Különben mindent bevallott. Nemcsak 9/11-et elejétől végéig és Daniel Pearl meggyilkolását, hanem kapcsolatait a „cipőbombás“  Richard Reid-hez is és úgy általában az elmúlt évtized összes tervezett és kivitelezett merényletében való közreműködését is, mint például a „Bojinka“ bűszövetkezetben továbbá a pápa, Bill Clinton és a Washington szövetségi államban található Plaza Bank ellen elkövetett merényletekben is. Mivel az utóbb említett letartózatása után három évvel alakult, „szélhámossággal“ gyanúsították – de csakis ebben az egy esetben.“ A koronatanú A titkos jelentés tömören így fogalmaz: „Egyébként, mint már említettük, a tőle (KSM-től) származó információk nagy részéről, melyekben a CIA jelentős veszélyhezetek vélt felismerni, később kiderült, hogy csak mese.“ Csak mese! Hogy mit gondoljunk egy olyan hivatalos jelentésről, ami például a szeptember 11-i bűntettet hivatott megvizsgálni, ha az első számú forrás, a koronatanú Bin Laden és a gépeltérítők kizárólagos bűnösségét mesével támasztja alá, azt itt nem is kell tovább taglalni. Hogy ez a viszgálati jelentés nem szemétdombra való, hanem a kortárs ortodoxiának alapját képezi, az az 1484-ben megjelent „Boszorkánybalta“ című művel és a „szent inkvizíció“  ördögök, boszorkányok és varázslók összeesküvéséről alkotott nézetével állítja egy szintre. A „tudás“, az „igazság“, aminek nevében ezeket az összeesküvőket üldözik, mindkét esetben kínzással kikényszerített vallomáson alapul. Ezért nem is csoda, ha az USA Szenátusának vizsgálóbizottsága az 1. pontban ugyazt a következtetést vonja le, mint négyszáz évvel ezelőtt a boszorányperek megfigyelője, Friedrich Spee: „A CIA által alkalmazott fokozott kihallgatási módszerek nem bizonyultak hasznos eszköznek titkosszolgálati ismeretek szerzésében de még abban sem, hogy a foglyokat együttműködésre sarkallják.“ Az érinthetlenek köre „A CIA által alkalmazott fokozott kihallgatási módszerek nem bizonyultak hasznos eszköznek titkosszolgálati ismeretek szerzésében de még abban sem, hogy a foglyokat együttműködésre sarkallják.“ CIA titkos jelentése Az amerikai Szenátus a CIA titkos jelentéséből levont legfontosabb következtetése nem újdosnág, még a CIA számára sem, mivel már a 9/11 után kialakult rendkívüli állapot és a különleges módszerek alkalmazásának engedélyezése előtt, melyet Bush elnök 2001. szeptember 17-én „Memory of Notification“ címmel a titkosszolgálatnak nyújtott át, a kínzási módszerek hatékonyságának hiánya már ismert volt a titkosszolgálatok számára. Az Abu Ghraib 2004-es botránya után megjelent két mű - 2008-ban Egmont R. Koch könyve „A CIA-hazugság – kínzás a demokrácia nevében“ címmel és 2005-ben a CIA történészének, Alfred McCoy-nak munkája „Kínzás és kínoztatás – a CIA és a katonaság kínzási módszereinek kutatása és gyakorlata“ címmel – már arra is rámutat, hogy Abu Ghraib börtönében történt immár nyílvánosságra került bántalmazások nem néhány feketebárány kilengéseit tükrözik, hanem történelmi előjátékkal rendelkeznek, melyek visszavezetik a megfigyelőt a II. világháború végéhez és a német koncentrációs táborok orvosainak szép csendben történő amerikai integrálásához. A vietnámi háborúban a CIA nagyban tesztelte a fizikai érintés nélkül történő kínzás új módszereit, melyet a hideháborúban és szeptember 11-e után megint elkezdtek alkalmazni ugyanúgy, mint a „fokozott“ módszerek arzenálját, a fulladás imitálását is beleértve. Mind a történelmi visszatekintésben, mind a most megjelent titkos jelentésben világossá válik, hogy Abu Ghraib után a liberális vitában szintén felmerülő, a kínzást legitimáló gyakran említett példa a fogva tartott terroristáról és a ketyegő bombáról – nem lehet senkinek az ellen kifogása, hogy megkínozzunk egy embert, ha százak életét lehet ezzel megmenteni – nem több egy alattomos trükknél, hogy eloszlassák a kínzással szemben felmerülő etikai kételyeket. Mert a valóságban nem fordul elő ez a helyzet, sőt még a több mint 6 millió dokumentumban sem, melyet a Szenátus vizsgálóbizottsága áttekintett és 6 700 oldalban összefoglalt. Biztosak lehetünk abban, hogy megemlítenék ezeket, ha létezne ilyen „siker“. De hogy a rendszerszerű kínzás „életet ment“ és „jelentős információkkal“ szolgál „a terrorizmus elleni harcban“, azt éveken keresztül csak a CIA állította a kormánnyal, főfelügyelőivel és a sajtóval szemben, melyek ezeket az állításokat hitelességük megkérdőjelezése nélkül tovább terjesztették. A félrevezetési taktikában megint az a személy játszott központi szerepet, Alfreda Frances Bikowsky, aki 9/11 előtt és után is olyan sok „titkosszolgálati bakiért“ felelt, hogy némely megfigyelőben felvetődik az a kérdés, hogy Bikowsky nem véletlenül a „CIA Forrest Gumpja“-e? Ez viszont nem valószínű, mert ilyen szeretetre méltó tökfejek nem futnak be a „cégen“ belül ily merdeken felívelő karriert, azokat nem nevezik ki a „Global Jihad Unit“ főnökének, azoknak nem engedik meg, hogy az elnökkel élőben követhesse Osama bin Laden üldözését (fotó: AFB egészen hátul) és azok nem adják az egyik hollywoodi film figurájához az ihletet, amiben a kínzást a popkultúra útján szalonképessé akarják tenni („Undorító propagandafilm“). Nem, sokkal valószínűbb, hogy Mrs. Bikowsky „baklövései“ nem tévedésből történtek, mert szinte senki sem ápolta az al-Kaida legendáját a világ új ellenségéről a CIA-n belül nagyobb sikerrel, mint ő. 1996 decemberében Ahmed al-Fadl, egy szudáni disszidens vallomásával először merülnek fel adatok egy szervezetről „the base“ (al-Kaida) névvel a CIA egyik jelentésében, melyet az „Alec Station“ elemzési osztálya Bikowsky irányítása alatt ír. Ez ahhoz vezetett, hogy 1998-ban Khartoumban egy Aspirin-gyárat bombáztak, amiről al-Fadl azt állította, hogy Bin Laden vegyi fegyvereket gyárt ott. 1998 óta Bikowsky osztálya azt a jemeni „menedékházat“ is megfigyelte, amiben nemcsak a későbbi géprabló al-Midhar vendégeskedett gyakran (lásd „A kínzás királynője“), hanem ahol az USS Cole-ra mért csapást is megtervezték. Amikor az FBI fáradhatatlan terrorista-üldözője, John O’Neill Jemenben akar nyomozni, a CIA és a Bush-kormány feltartja őt beutazási tilalommal, mire O’Neill pedig 2001 júliusában kiábrándultan lemond hivataláról. Ugyanabban a hónapban Khalid al-Midhar friss tartózkodási engedélyt kap az USA-tól. Amikor ennek a vízumnak a híre eléri az „Alec Station“-t, az FBI ott állomásozó összekötő tisztjei rögtön e-mailt küldenek hivatalukba – amit viszont másnap még mindig a postafiókban találtak elküldésre várva. Érdeklődésükre a CIA felügyeletnél Anne Casey, Alfreda Frances Bikowsky jobb keze közölte velük, hogy a dologhoz az FBI-nak semmi köze. Az Alec Station-ben történteket Ray Nowosielski és John Duffy fedte fel egy riportban, aminek következtében 2011-ben mindkét ügynöknő és főnökük, Richard Blee igazi neve is nyilvánosságra került („Who Is Rich Blee?“). Amikor 2003 márciusában Khalid Scheich Mohamed-et egy lengyelországi kínzásra specializálódott börtönben az első „waterboarding“ kezelésének vetik alá, holott előtte kényszerítő körülmények nélkül is már „telejesen közlékenynek“ bizonyult, Bikowsky odarepül, hogy megnézze. Neki tehát már az elejétől fogva tudomása van azokról a „mesékről“, amiket KSM kínzás alatt bevall. És valószínűleg azért is rá lehet hárítani a felelősséget, hogy a nem megfelelő – mert esetleg igaz – információkat a szőnyeg alá söpörték, amikkel pedig KSM közvetlen letartóztatása után szolgált:   „KSM a CIA fogságában töltött első napján többek között pontos leírást adott egy pakisztáni brit terroristáról, melyet viszont mellőztek, mivel a vallomás a legelső fázisban történt, még az információszerzés „kidobásos“ szakaszában, melyben a foglyok a CIA értelmezése szerint hibás vagy értéktelen adatokkal szolgáltak.“ A CIA titkos jelentése, 142. oldal. Ez a pakisztáni brit terrorista nem lehetett más, mint Omar Saeed Shaik, tehát az a sejk, aki KSM-et 2003-tól helyettesítette, 9/11 szellemi atyja és fő tervezője. Hogy Omar 100.000 dollárt utalt át Atta-nak, azt ugyanúgy a szőnyeg alá seperték, mint hogy a 9/11-es támadás egész finanszírozási rendszere sem keltett nagyobb érdeklődést. Ehelyett a KSM-ből kikínzott vallomások Bikowsky közreműködése és felügyelete alatt a jegyzőkönyvekbe és a sajtóba vándoroltak és így nemcsak hogy az al-Kaida/9/11-es kánon hordozó oszlopaivá, hanem a „terror elleni háború“ öngenerált részévé is váltak. KSM többnapos kínzás után végre igenlő választ adott arra a kérdésre, hogy „Gyártottatok-e anthraxt?“ vagy „Toborozni akartatok-e fekete muzulmánokat az USA-ban?“, ami pedig beindította a különleges alakulatokkal az egész gépezetet. Hogy hány ártatlan életben okoztak kárt ezekkel a mesén alapuló akciókkal illetve hányan haltak meg ezek miatt, az olyannyira nem világos, mint egyes személyek felelőssége sem állapítható meg pontosan a jelentésből. De hogy a befeketített részek alatt Bikowksy neve található többször is, az majdnem biztos. Ugyanúgy, mint az a tény is, hogy ő volt az, aki a kínzási programot újra meg újra „egyedülállóan hatékonynak“ titulálta „az al-Kaidáról szóló döntő információk“ szerzésében – a kongresszus, a kormány és a minsztértériumok előtt és a CIA-n belül található kritikusokkal szemben. „A kínzás királynője“minden kétséget kizárólag találóbb megnevezés szerpét illetően, mint a „CIA Forrest Gumpja“, mivel baklövései bizonyos mintát követnek: veszélyhelyzetet teremt, megteremti az ellenség legendáját. Ezt legkésőbb akkor emelték nemesi sorba, amikor tartóoszlopként beépítették a „terror elleni harc“ kánonjába – a 9/11-es jelentésbe –, alkotója pedig ezzel belépett az érinthetetlenek körébe, a „mély állam“ illetve „árnyékkormány“ azon szereplői közé, akikhez a jogállam keze már nem ér el. Úgy mint az a két „kiszervezett“ pszihológus, akinek cégje ajánlotta a kínzási módszereket és ehhez személyzetet bocsátott rendelkezésre, amiért 2002 és 2006 között 180 millió dollárt kapott beleértve a garanciát is, hogy tevékenységüknek nem lesznek jogi következményei.  Afreda Francis Bikowsky-t se fenyegeti ilyen veszély – hisz csak „magasabb“ megbízást hajtott végre. Az egyetlen, akit a CIA köréből a titkos jelentéssel kapcsolatban megbűntettek, az a közérdekű bejelentő, John Kiriakou, aki a fulladást imitáló kínzást nyilvánosságra hozta és akit ezért 30 hónapos börtönbűntetésre ítéltek, valamint David Buckley, a CIA főfelügyelője. 2015. január 5-én kirúgták, mivel múlt év júliusában a nyílvánosság előtt ügyészségi eljárást követelt, mert a CIA saját felügyelőit figyelte meg: betört a Szenátus munkatársainak számítógéprendszerébe, akik a vizsgálóbizottsági jelentés megírásával voltak megbízva.
Since the release of Senate findings earlier this month, the assumption that the CIA’s torture program’s sole motive was post-9/11 self-defense has gone virtually unchallenged.
Rechtlicher Vorbehalt oder Buch über die Prozesse gegen Hexen): Mit diesem lateinischen Werk trat der katholische Dichter und Jesuit Friedrich Spee der Praxis der Hexenprozesse entgegen und trug damit entscheidend zum Ende des Hexenwahns in Deutschland be
Wie ein Nachrichtenmagazin seine Glaubwürdigkeit riskierte - und bis heute nicht wirklich zur Selbstkritik fähig ist In dieser Woche titelt der Spiegel markig "Die dunkle Seite der Macht - Wie Amerika seine Werte verlor". Dass aber nicht nur der atlantisc
Das "Mastermind" des 11. September, Khalid Scheich Mohammed (KSM), legte nach seiner Verhaftung ein umfassendes Geständnis ab
She refused to share data with the FBI about the 911 hijackers, she was instrumental in setting up the torture progam and lobbied for its excesses, and she lied repeatedly to Congress:
Tom Reifer über "Zero Dark Thirty" und die Kultur der Folter
Dass die US-Bundespolizei FBI an tiefergehenden Ermittlungen gegen das Netzwerk von Bin Ladin spätestens seit 1996 gehindert wurde und seine in den USA lebenden und seit langem auf der Liste der Terrorverdächtigen stehenden Brüder nach dem 11.9. problemlo
The Central Intelligence Agency was created after World War II by President Truman for the express purpose of preventing future Pearl Harbors. A little more than fifty years later, that Agency experienced its greatest failure when an attack on domestic so
Just who is Saeed Sheikh? He has gone by many names and had many roles. Most recently he made headlines in July 2002 when he was convicted and sentenced to death for killing Wall Street Journal reporter Daniel Pearl. Ironically, he may be innocent of that
It was almost an afterthought. On March 1, 2003, the War On Terror had finally served up the alleged paymaster of 9/11 - a shadowy Saudi by the name of Mustafa Ahmed al-Hisawi
"Scheich gleich Scheich": wie mit der Verwandlung von Omar Saeed Sheik in Khalid Sheik Mohammed ein neuer Haupttäter des 11.9. geschaffen wurde - Christian C. Walther, Autor des Buchs "119 Fragen zum11.9." über das Marketing von "Masterminds"
Powerful, unaccountable, and operating far in the shadows, the Lords of Secrecy, as author Scott Horton calls them, are real, and they are in charge of our national security state.
The CIA announced this morning that its top watchdog is stepping down at the end of the month. The agency’s Inspector General, David Buckley, will leave to “pursue an opportunity in the private sector,” a CIA spokesman said in a statement.
Profile photo of Mathias Bröckers

Mathias Bröckers

geboren 1954 ist ein deutscher freier Journalist, der vor allem für die taz und Telepolis schreibt. Ab 2001 hat er mehrere Bücher über den 11. September geschrieben.


Hat Ihnen der Artikel gefallen?
FREE21 steht für nicht embeddeter, crowdfinanzierter Journalismus. Helfen Sie uns noch besser zu werden und unterstützen Sie uns! Jeder Euro fließt in die unabhängige journalistische Arbeit.
einmalig
Spenden
.
Jetzt fördern
Mitglied werden!
.
Magazin
.
Überweisung
GLS Bank
Kontoinhaber:
Verein zur Förderung unabhängiger journalistischer Berichterstattung e.V.
IBAN: x-2100
Name der Bank: GLS Gemeinschaftsbank eG
BIC: GENODEM1GLS
Kommentar schreiben
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!